Elsőre nem tűnik túlságosan érdekes bútordarabnak, de ha jobban körbejárjuk, - nemcsak az asztalt, de a témát is – akkor más szemmel fogunk majd nézni a minden otthonban nélkülözhetetlen asztalra.
(Fotós: Jurassza Zsófia Stylist: Németh Irén)
A magyar nyelvbe a honfoglalás után került szláv közvetítéssel az „asztal” szó. Az Árpád-kori falusi házaknál földbe vert lábakra tettek malomkövet, és ez szolgált étkezőasztalként. Szegényebb házaknál ez a fajta asztal egészen a XX. századig fennmaradt, azzal a mai szemmel már furcsa szokással együtt, hogy az asztalhoz csak a férfiak ülhettek, a nők álltak, a gyerekek nem is közelíthettek hozzá. Ez a szokás teljesen kihalt, de az, hogy az asztalfőre a családfő ül, -aki ugye férfi-, az mindannyiunknak még ismerős.
A kínaiaknál a kerek étkezőasztal terjedt el a leginkább amiatt, hogy a babona szerint, ha valakinek nem jut hely és az asztal sarkára ül, az szerencsétlenséget jelent. A szinte kizárólag csak Japánban található bútorfajta a „kotacu”. A lényege, hogy egy alacsony, fából készült asztalt leterítenek takaróval, erre teszik az asztallapot, ebbe beépítenek egy hőforrást, ami a XX. századig szénnel, azóta leginkább árammal üzemel. Így tartják melegen az ételt a később érkezők számára is. Az olaszoknál az asztal érdekessége leginkább a nyelvben mutatkozik meg. Ők ugyanis kétféleképpen hívják azt a tárgyat, amihez leülnek enni: La tavola vagy il tavolo. Az első csakis a terített étkezőasztalra vonatkozik, míg a második ugyanaz az asztal, de már terítékek nélkül.
(Fotós: Jurassza Zsófia Stylist: Németh Irén)
Ezen rövid bevezető után feltehetjük a kérdést: Mi mihez ülnénk le szívesen enni?
Ma már kicsit nehézkes lenne egy malomkövet becipelni az étkezőbe, minden alkalommal, amikor enni szeretnénk. És hála az óriási választéknak, nem is kell! Számtalan variáció létezik. A döntést leginkább csak az befolyásolja, hogy hova és mekkora helyre szánjuk az étkezőasztalt. Az étkezőben mi sem mutat jobban, mint egy, a teret teljesen „uraló” elegáns étkezőasztal. Nem véletlenül írom az „uraló” szót: A lakásban az asztal a királynő. A terített asztal akkor is odavonzza a szemet, ha a lakásban egyébként ott függ a Mona Lisa a sarokban. De nemcsak a lakásban!
Ugyanígy egy elegáns tárgyalóasztal szinte nyerő helyzetbe hozza a tárgyalóban azt a felet, aki ehhez ülteti le a partnereit.
Az üzletben, az étteremben, vagy akár egy borospincében is azonnal otthonosan érezzük magunkat a melegséget és természetességet árasztó fától. Az elegáns és stílusos tömörfa azonnal elárulja a tulajdonosról, hogy szereti és megtiszteli a vendégeit.
Bútoraink készítésekor szem előtt tartjuk, hogy mindenkinek más és más az igénye, és ezeket az igényeket a tömörfa adta lehetőségekkel maximálisan ki is tudjuk szolgálni. A minimalista stílustól kezdve az induszrtiálison át, a vintage stílus, és az extrém elegancia sem okoz gondot, amikor fával dolgozunk. Kombinálhatjuk fémmel, és persze a különböző fafajtáink kombinálása is mind-mind megteremti azt a lehetőséget, hogy igazán egyedi és különleges asztalt gyártsunk, amiben hosszú-hosszú évtizedekig örömét lelheti bárki. A tömörfa időtálló, a fa szerkezetéből adódóan pedig mindig egyedi, és nem utolsó sorban tökéletesen illeszkedik bármilyen arculatú lakásba, irodába, vagy üzlethelyiségbe.
Mi, akik már-már a megszállottságig imádjuk és ismerjük is a tömörfát, azt valljuk, hogy egy vörösfenyőből, vagy tölgyből készült asztal nemcsak stílust és eleganciát ad az otthonunknak vagy az üzletünknek, hanem ennél sokkal többet is.
Asztalaink többnyire tölgyfából vagy vörösfenyő és tölgyfa kombinációjából készülnek. De mit is érdemes tudni erről a két nemes fafajtáról.
A tölgyfa,- latinul Quercus – neve mindent elárul. A szó a kelta 'Quer' = szép , és a 'cuez' = fa szavakból áll össze. És valóban! A tölgyfa szép, úgy ahogy van. Csersavtartalma miatt nagyon tartós, jól megmunkálható, értékes fa. Ha ebből a fából választunk magunkban étkezőasztalt, azt könnyen kombinálhatjuk fémmel is. A robosztus tölgyfához remekül illik a fém. Erőt és eleganciát sugároznak együtt. A tölgyfa nem vetemedik, könnyen tisztítható, illeszkedik minden otthonba.
Az elegáns vörösfenyőből készült bútor a gyanta – és csersavtartalmának köszönhetően igen tartós és az időjárásnak is ellenáll. Szilárdságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Velencét tartó cölöpök nagyrésze is vörösfenyőből van. Víz alatti tartóssága kb. 500 év, száraz körülmények között belső zárt térben ez mintegy 1800 év. Az ebből készült asztal sok évtizedes használat után sem veszít a szépségéből és a stabilitásából.
Akármilyen stílusú asztalt is választunk, mindig válasszuk a minőséget, az időtállóságot és az eleganciát. A „királynő” mindig is királynő marad, akárhová is kerül.
